Csillagtalan az éjszaka,
fekete fürtök a felhők,
szüretre készül a vihar,
bőséget ígérő termést.
Nyílik az égi csatorna,
földre zuhog az éj bora.
Részegen issza a talaj,
egy ideig - majd: túltelik.
Alkoholista természet,
csapadék-függő lett a föld,
küldjük elvonókúrára,
hogy térjen vissza józanul.
Hajléktalan embereknek,
pusztuló falvaknak szava
jajgatva árad a vízben,
hova térhetnek haza?
Szívünk sajog, lelkünk zokog,
látva a szörnyű pusztulást,
segítsünk hát a szenvedőknek,
amit tehetünk: adjuk át!