SZÍNPADI EMLÉKEM
Valamikor réges-régen,
Szépség, s tudásunk teljében,
Cirkuszhercegnő, operett,
Két testvér benne, fellépett!
Egri Színház: próbák közben,
Nagy ötlet jött előtérbe,
Bohócszámot adjunk elő!
Húgom és én? Meghökkentő!
Még, hogy mi? A két szólista?
Sikerünket, ez fokozza?
Oly mértékben tiltakoztunk,
Pillanatig, haragudtunk!
Munka, siker folytatódott,
Bejártuk a fél világot,
De az idő, gyorsan eljár,
Közeledik a végcél már!
Nekem mégis jól alakult,
Színpad, öröm, utánam nyúlt!
Ismét táncolok, vég nélkül,
Ettől életkor megszépül!
Hogy-hogy nem, írni is kezdtem,
Történteket, rögzítettem,
Mindkettő boldogságot hoz,
Ha lankadok, fel-tupíroz!
Mikor nyolcvanat elértem,
Ismét táncommal, felléptem,
Sztár-partnerem bekonferált,
Életkoromra, rátalált!
Megengedtem, hát bemondta,
A közönség, megtapsolta!
Felhőn úsztam a sikerben,
Sírtam, elégedettségben!
Nyolcvanhármat betöltöttem,
Sok eredményt, elkönyveltem!
A színpadon még tombolok,
Lehet, látnak egy bohócot?
Budapest, 2018. április 30.