Halvány fénykéve
rád hulló emléke
ébreszt.
Ifjú voltál, messze mentél,
öreg lettél, visszatértél.
Tömegben láttalak,
siralmas alak.
Hova lett deli termeted,
púpos hátad, vézna lábad,
bottal billegve bicegsz,
nyolcvan év súlyát cipeled.
Hajad fehér, kezed gyenge,
szenvedéllyel nem ölelne,
ködös múltunk elfeledve,
üdvözöltelek:
Jó, hogy látlak, megölellek,
elhárítod, nem ismerlek.
Bánat száll rám,
szánlak drágám.