Anyák napjára
Nemsokára már itt lesz anyák napja,
Olykor sokunknak eszébe jut anyja.
Fogom tollam, anyámra emlékezem,
Neki írom fájó szívvel e versem.
Drága édesanyám, nagyon hiányzol,
Ha tudnád, szívem mennyire hiányol!
Nincs, aki rám vár, ha hazaérkezem,
Szememből a könnyet nem fékezhetem...
Nincs, aki mellé üljek a heverőn,
Hogy öleljen, ha fogytán életerőm.
Szeretném öledbe tenni fejemet,
Fogni, simogatni puha kezedet.
Meghitten beszélgetni, tanácsokat
Tőled kérni, értük adni csókokat
Arcodra. Megfésülni ősz hajadat,
Gyöngéden masszírozni a nyakadat.
Szeretném újra elmondani neked,
Hogy milyen nagyon szerettelek Téged,
Attól félek, elégszer sosem mondtam.
Kínzó teher, kell hogy tovább ne hordjam.
Temetőbe megyek virággal kezemben,
Sok éve ily`az anyák napi ünnepem.
Könnyek áztatják egész nap a szemem,
Mert nincs már anyám, ki engem szeressen.
Szabadka, 2018. február 3. -Jurisin Szőke Margit