Megszólal az iskola csengő,
Mellkasban a szív reng s feszengő.
Véget értek a virgonc évek,
Jönnek új kötelezettségek.
Most itt a búcsú pillanata,
Légben száll sok virág illata.
Szemet csípi... vajon mi lehet?
Búcsúszavak ezért vétkesek.
Többéves barátság most leáll,
Gyermekkori álom tovaszáll.
Lesz ki falujába visszamegy,
Vagy tanulni, más varosba megy.
Könnyes szemek, ölelkező karok,
Búcsúzkodnak diákok s tanárok.
Emlékeiket szívükbe zárják,
Leendő találkozást így várják.
Szabadka, 2018. május 4. –Jurisin Szőke Margit