Radmila Marković
Nap és Hold játéka
Hívom a Napot minden áldott reggel,
jöjjön be hozzám, melengesse lelkem,
kikerüli kukucskáló házam ablakát
Holdat karolja, őt is magával hurcolja
csillagok sírnak, az árván maradtak,
kinyújtom karom, magamhoz ölelve
könnyeiket letörlöm, vigasztaló szó
helyett reájuk csókot lehelek
szeretetet ültetek bús lelkükbe, ők
imádják ha énekelek, ha rájuk nevetek.
Hold hangja távolból biztatólag súgja:
Ne féljetek, az úralkodó most én vagyok.
Nap, Hold és csillagok: velem miért játszatok?