Édesanyám....
Írta: Tiberius Dátum: Május 06 2018 08:52:05
Sz
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem a tekintetedet,
amit takartál mert könnyes volt szemed.
Teljes hír
Édesanyám...
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem a tekintetedet,
amit takartál mert könnyes volt szemed.
Egy élet volt közöttünk az én életem
amit akkor megszakított a félelem.
Kötésemen még piroslott a vér,mikor
reszketve, fájó szíveddel átöleltél.
kétségbeejtő,aggodalom szemeidben,
ami tükrözödött át félő lelkemben.
A bizonytalanság borzasztó hatalma
nem tudni, fogjuk-e látni egymást valaha.
Látni fogom-e azt a jóságos tekintetedet
ami oly sok jóságot nekem kifejezett.
Aggódtál,óvtál,mindent megtettél,mosoly
az arcodon a szeretetet sugározta szét.
Kegyetlen tíz év míg megkegyelmeztek.
Édes hazámban végre hazamehetek.
Átkozott bitangok kik istent nem ismerve
taposnak embert,szabadságot karöltve.
A viszontlátást leírni nem lehet szótlanul
öleltük egymást, a boldogság beteljesedett.
Szegény jó anyámnak haja teljesen fehér lett,
szomorú,fájdalmas évektől megöregedett
Egy szomorú nap az lett a vége az Úr,
visszahívta magához az éden kertjébe.
Fájdalmam nagyobb volt mint valaha
édesanyám felköltözött a mennyországba
Nekem nem kell anyák, vagy halottak napja
szivemben vagy minden gondolatomban!
Te voltál nekem az anyák mintaképe aki
boldogságot vitt az emberek szivében..
Ágoston Tibor
2018 Arizona