Anyák napi gondolatom
Hozzád megyek, drága jó Édesanyám,
léptem koppan, a temető kitaposott útján.
Örökzöld fenyők, mohák övezte kövek,
szívem dobban, a sírodhoz jövet.
Itt pihensz, már régen, hideg hantok alatt,
gyermeki szívem fáj, mindig veled marad.
Harmatcseppes rózsa, hófehér szirma,
Anyák napján ezt teszem a sírodra.
Napfényben megcsillanó, rideg márványlap,
gyöngyszemkönnyem hull, megállíthatatlan.
Semmi nem olyan, mint egykor volt hajdanán,
az emlékeknek a lelkembe' nincs hervadás.