A szép és a csúnya
Egy szép napon nagy lárma lett kinn a falu szélén,
a szép és a csúnya összeveszett az emberek szépségén.
Ki a szép és ki a csúnya, egymás fejéhez verték,
nem tudtak egymással megegyezni, mi a helyes mérték.
Mint kis baba szépnek születtem, tehát szép is vagyok,
bármit is csinálok az életben, mindig szép is maradok.
Én csúnyának születtem, de sokszor szépnek látszom,
mindig magam vagyok, a beképzeltet sohasem játszom.
A piros ajkam csoda szép, a szemeim ragyognak,
meglátod, értem a férfiak mindig harcolni fognak.
Az én lelkem tiszta, olyan mint a mennyei jóság,
az mindenkire ráragyog, mint az örökkévalóság.
A testi szépségem, az számomra egy hatalmas vagyon,
aki nekem nem tetszik, egyszerűen faképnél hagyom.
Én meg fogom becsülni azt az embert, aki engem szeret
neki ajándékozok örökre mindent, a testem és lelkemet
Engem a szépségemért nagyon sokan fognak szeretni,
drágán fogod te még, e képzelt szeretetet megfizetni.
Az igazi szépsége egy embernek a bensőben rejtőzik,
a levest sem eszik olyan forrón, mint ahogy megfőzik.
Egy jól ismert közmondás már nagyon régen azt mondja,
az az igazi csúf, aki három nap múlva is még mindig csúnya.
A belső szépsége egy embernek gyorsan elűzi a test hibáját,
és utána a szerelmes ember nem lát már mást, csak a lélek báját.
Akkor megtörténik velünk is, az a régi igaz monda:
A csúnyából szépség lett és a szépség most egy ronda.
Az egész élete az embernek, ma egy optikai csalódás,
a szívedben van elrejtve mindig a legjobb megoldás.
A gyermek sem azért szereti a nagyanyót, mert őt szépnek látja
hanem azért látja a nagyanyját szépnek, mert a jóságát imádja,
szerelem és a szeretetet, amely a másik szépségén alapul
a szeretett szépségének eltűnésével, hamar utálattá alakul.
Hallgass a szívedre, mert neked ő az igazi támaszod,
és minden kérdésre szerető szívvel legyen a válaszod.
A válasz, lehet, hogy nem mindig helyes, de sohasem fals.
mert nem a vagyon fontos, sem a hírnév és nem hatalmas taps.
Mucsi Antal-Tóni 2010 Október 2