Ami velünk történt,
olyan csoda,
amit sok ember
nem él át soha.
Amikor első szerelmünk
újra lobbanó lángja,
megperzselte szívünk,
még nem sejtettük
milyen veszélyes
játékba keveredtünk.
Te ott, én itt...
Szeretetre vágyott a két szív.
Vágyaink egyre csak nőttek,
megrettenve tőlük, de remélve,
szárnyalni epedeztünk.
Tudtuk jól.
Nem lehet! Nem szabad!
Téged köt a fogadalom,
amit nem dobhatsz el,
mint a megunt játékokat.
Vívtuk a szélmalom harcát,
vele érkezett a
sok fájdalmat okozó
’’se veled, se nélküled’’.
Útjaink elváltak,
álmaink elszálltak, de
szerelmünk mélyen a
szívünkbe véste magát.
Örök és igaz szerelem,
kevésnek adatik meg.
Szívünkbe zárva őrizzük,
amíg el nem hagyja testünk
utolsó leheletünk.
Egymás nélkül csak létezünk.
Örömet és szépet,
apró dolgokban keresünk.
Talán e földi létben lesz még
néhány boldog percünk.
Szabadka, 2015. május 18. –Jurisin Szőke Margit