árnyék melegszik a falon ,
vállat von a képzeletem
hisz ' nem értem...
Becsült igazságok hanyatlanak ,
sarokba rakott remények hallgatnak ,
s míg borús pillanatot seprek
megtört tekintettel ,
enyhülõ szorítás fût...
hisz '
melegben fakul a hideg !
Még szépítem homlokod ívét ,
égre - szegzem csillagod
és megmosakszom a tûzben...
Tompa közönyöm fegyelmezem ,
ügyeskedve utat keresek ,
színlelt ívet húzok számra ,
de a valóság megdermed bennem...
Érkezõ várakozásban testvért bontok ködbõl ,
s ahogy ölelés hasít belém
kapaszkodásom letakarja
hófehér lepellel a múltat !
Szelíd vagyok...
mint egy gyereksírás ,
és árva...
mint az égen kialudt csillag !