Ifjan, Somlyón déltájt a vitrinek előtt lépkedtem,
egyedül nézelődtem, senki nem volt ott,
bámultam a babákat a kirakatban,
a nyár forró volt, a flaszter nem kopogott.
A kiállított babák hasonlósága... majdnem mind egyforma,
így ahogy néztem őket a vitrinen keresztül,
égette a Nap az arcukat,
a vitrin előtt, hol rajtam kívül senki nem maradt.
És az öltözékük is oly hasonló
túlságosan nehéz a ruhák súlya... gondoltam,
sok rajtuk a csecsebecse, mütyürke,
s ahogy figyeltem, visszatükrözte a vitrin üvege...
egy ifjú hölgy mosolyát,
aki kacérkodva a hátam mögött állva, halkan megjegyezte:
- Mit tud maga mindezekről ifjú tudatlanság,
hátra fordultam, szemem lecsúszott a mélyen kivágott szatén blúzára... déltájt .