Elengedés
Írta: hzsike Dátum: Május 12 2018 23:45:37
V
Akár az őszi fák, olyan vagyok;
megfáradt, békés, és ütött-kopott.
Ameddig nekem van, bőven adok -
ám magamnak kérni, sose fogok!
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Elengedés
Akár az őszi fák, olyan vagyok;
megfáradt, békés, és ütött-kopott.
Ameddig nekem van, bőven adok -
ám magamnak kérni, sose fogok!
Fogytán a kincsem, a kamra ürül,
levelim hullanak, ékem kevés,
ágamon madár már egy se fütyül,
ezernyi emlék a szívembe vés.
Televény nyaraim, édes nedűk,
méz csordult ágaim gyümölcsein!
Szavakká vajúdott színes betűk,
versekké nemesült szerelmeim!
Szomjadat oltottam, s lombom alatt,
daloltál akár egy szabad madár,
szívemben virágos öröm fakadt,
de tovaszállt tőlünk hamar a nyár!
Levelim hullanak, ékem kevés.
Azt hittem mindig, hogy belehalok,
de nem fáj már úgy az elengedés,
megfáradt, békés, és szelíd vagyok.
Téged is hagylak, hogy keress hazát,
ott ahol nyár van, és dús lombra lelsz -
őrizlek szívemben, öreg barát,
nem kérdek semmit, hisz úgyse felelsz.
Tudom, hogy tavasszal feléledek,
ha pipacsos tűzben lobog a völgy,
s lehet, hogy pirulva eléd megyek...
A remény is él, míg forog a Föld!
2018.05.12.
A képen:Várnay Krisztina:Elengedés c.
gyönyörű, selyemfestménye,
mely a versemet ihlette.