Írtam egy könyvet, a fele már betelt,
de mi lesz, ha megtelik utolsó lapja?
Nem is oly rég még itt a tél vezekelt,
s már itt hallható a kikelet kacaja!
De még milyen kacaja! Vidám, derűs,
tele színnel, élettel, rügyfakadással.
Mezőn, réten már nyargal a hegedűs,
ékes madár trillával század magával!
Írtam egy könyvet, a fele már betelt,
nem is oly rég sors elfújta a vágyakat!
De most tavasszal újra itt kelepel,
s a fény, remény csillapítja a szomjakat.
Kél a Nap is, még szűrt fák közt sugara,
már bennünk van a boldogság, ugye érzed?
Új Nap virradt, nyíljon szíved udvara,
gyorsan megy az idő, ne várd a sötétet!