Fák közt bukik le a Nap, pihen a szél,
egy kismadár épp altatódalt fütyörész.
Horizont már narancs- lilában alél,
fények közt ábrándot ringatva gügyörész.
És még tükröződik a színorgia
a háborítatlan tó bársony tükrében,
még megcsillan a búcsúzó mágia,
oly nyugodtan, mint gyermek anyja méhében.
Vízparton a pálmák sem bólogatnak,
szótlanul édes álomba szenderülnek.
Most már csak a víziók imbolyognak,
s ott néz minket egy elhagyott napszemüveg.