Útjaink elváltak,
az érzések megmaradtak.
Az emlékek még frissek,
mint a veled töltött percek.
Behunyom a szemem,
karjaid ölelését érzem.
A hajamat simogatod,
nyakamat csókolgatod.
Ajkad az ajkamat keresi,
hagyjuk őket egybe olvadni.
Kezed gyöngéden
végig siklik testemen.
Érzem tested melegét,
a végtelen vágyad kéjét.
Őrülten ver a szíved,
szárnyalni nagyon jó veled.
Égtünk mi ketten
a szerelem tüzében...
Még mindig csak rád gondolok,
szeretlek nagyon-nagyon.
Érzelmeink ma is együtt élnek.
Hívnálak, de nem tehetem, mert
így kerek az életem.
Szabadka, 2015. augusztus 25. –Jurisin Szőke Margit