Mindent levetett magáról,
a fák őt mégsem láthatták,
kíváncsin égett a vágytól,
nem ijedt meg.. a fák eltakarták.
Felszisszent a fű és szikrázott,
mikor meztelen teste érintette,
kicsiny parázsként hintázott,
de jaj.. egy csillag megégette.
Figyeltem... mintha viaszból lett volna,
a bozótban... lám egy fénysugár,
sötét volt... egy éji csónakos hozta
csillagok közt... ívelt teste oly sudár.
A jégtől és a csóktól égett,
ez édesen lecsukta szemeit,
te férfi, könnyet akarsz, mérget?
vagy ágyat hová szerelmed kergeti?
Mit tudnék tenni, szerelmem?
Az éden árnyékát melledre teszem,
az ördögbőrt lehántom, elvetem,
lobogó lánggal testedet keresem.
... mindent levetett magáról,
a fák őt mégsem láthatták,
kíváncsin égett a vágytól,
nem ijedt meg... a fák eltakarták.