Egy „mélyponton” megírt vers
Tudom néha kiirtanál
úgy mint azt a parlag füvet,
haragszol sokszor nagyon rám
ha elfog az önkívület.
Megjelent egy „gyütt-ment” magyar
az idegen Vajdaságból,
's téged akar tanítani
most onnan a messzi Svájcból.
Meg kell magyarosítani,
hogy mi itthon őt megértsük,
ő még ősmagyarul mondja
amit itt már rég nem beszélünk.
Ő még nem „génmanipulált”
az anyja nyelvét beszéli,
nem is tudja mi az a „szleng”
és azt ma még meg sem érti.
Azt már eddig megtanulta,
hogy a tesó, az mit jelent,
de tök jó, szupi és szuri
azon ő még ma is fetreng.
Éhi, édi vagy elpuskáz
halvány fogalma sincs róla,
kajli, kama vagy kapiskál
talajt rántja ki alóla.
Így hát ő marad csak annál
melyre anyja tanította,
még ma is csak egy elmaradt
Vajdasági palacsinta.
Német nyelvnek sem sikerült
az elmúlt ötven év alatt,
hogy kitörölje belőle
ami otthonról benne maradt.
Így hát az élete ma már
múzeumba való lenne,
de mert itt él közöttünk, a
modern társadalom szennye.
A Svájciaknak külföldi
itt élő magyaroknak „Júgó”
otthon csak „Svájcinak hívják”
Pesten „Egy falusi bunkó”.
Mucsi Antal-Tóni 2013 Október 11