Minden olyan friss volt,
szóval... ott ahol reggeliztem,
barnás színárnyalatban illatoztak a gyümölcsök,
a helység is frissen lett festve... ott ültem egy karosszékben,
a reggelimet... sült tojást és erdélyi szalonnát ettem,
minden olyan friss volt.
Istenem a csendben,
figyeltem az óra ketyegését,
a konyha felől valami illat ütötte meg az orrom,
egyszeriben egy vonzó szolgálólány jött,
vékony, átlátszó blúzban, megfésülve... huncutul,
Istenem a csendben összeakadt a tekintetünk és rám mosolygott .
Reszkető, vékony ujjakkal megérintette az arcát,
ami bársonyosan rózsaszín volt..., mint a hamvas barack,
a huncut, körülöttem forgolódott és ringatva melleit mellettem maradt...
Gyermek arcával a csendben... amikor felszolgált,
suttogva, de jól hallhatóan ennyit mondott: adok egy csókot,
az arcomból kiszaladt a vér... az a reggeli mindent megért.