Az esős éjben
a hívogató vágy kiömlik
a természet színpadán,
a réti virágok között... és a sok-sok szamócán,
a szeretett emberek mellett,
ahol a források hangjai keresztezik az utat,
hol az édes, álmodozó szüzek
- azok az elvarázsolt lelkek -,
a cigány asszonyok varázsigéit hallgatva,
az éj madarai alatt...
várják a végzet csókjait,
mellükben tele reménnyel,
mind csak erre vár... menni...feledni... majd visszatérni
Istenem... csak boldognak lenni.