Sűrű erdő a fájdalom,
fái közt bolyongok,
félelem susog lombokon,
szorongok.
Harangszó kongását hallom,
barátom halálát siratom.
Gyászruhás emberek közelednek,
valakit temetnek.
Akik ismerték, szerették,
könnyes szemmel elkísérték
utolsó útjára,
virágokat raktak le sírjára.
Lelke száll a felhők felé,
teste lesz a földé,
a fájdalom nem kínozza többé.
Nem susog az erdő lombja,
hallgat már a gyász harangja,
fájdalmam a csendé.