Azt hiszed hideg a szívem, csupa komolytalan jég,
De engem róla soha, soha nem kérdeztél meg még,
Mindegy mit lát a szemed, ha nem amit szeretnél,
Pedig ha akarnál annál sokkal jobban ismerhetnél,
De ahhoz lélekkel kéne hinned, hogy van miért,
És tiszta szívvel keresned bennem azt, akiért,
Vakon is meglátva mindazt ami igazán számít,
Ami nem üres csillogás, s nem csak hiába ámít,
Az érzés nem lehet érdem, nem holmi kiérdemelt erő,
Az ember nem egy ócska díj, harccal nem megnyerhető,
Többre hivatott annál a szerelem, hogy ostobán eljátszd,
Hát ne a magányod ellen ácsolt trójai falónak lásd,
De ahhoz tiszta szívvel kell fordulnod hozzám,
És erős lélekkel épp ugyanúgy vágyakozni rám,
Ahogy én tenném ha szíved a szívemnek más,
Mint talmi csillogás, és hiábavaló, üres ámítás.