Akiknek Trianon nem csak történelem...
Nem akartam ünneprontó lenni
nem tettem fel már tegnap e versemet,
de az évek múltával eddig
egyet mai napig sem értettem meg.
Mindenhol mindig azt olvasom,
elítélik Trianon határozatát,
de mért ítélik el még ma is
e határozatnak az áldozatát.
Külhon vétlen magyarjaival
még ma is éreztetik könyörtelen,
hogy nagyon sok ember számára
Trianon nekik, nem csak történelem.
Talán én itt mint egy „idegen”
másnak látom a magyarok hazáját,
más szemet adott nekem a sors
másképp tereli, Isten is a nyáját.
Mint magyar jöttem a világra
de igaz magyar sohasem lehettem,
Júgó, Ex Jugó vagy Svájci, de
mint magyar, haza soha sem mehettem.
A nemzeti tudatossága
már csak a veszélyben ébred fel benne,
de ha mindenkinél így volna
már minden magyar, régen ébren lenne.
A Trianon azóta sajnos
nekem ma is mindennapi valóság,
számomra még nem történelem
hanem egy nemzet feletti gyilkosság.
Az én lelkem még nem halt bele
de ma is úgy élek mint egy áldozat,
idegen lettem nemzetemnél
elvették a hova tartozásomat.
Azóta én már csak létezem
mert egy életnek mást szoktak nevezni,
remélek, de nem tudom mire
(mert, mire megjön Noé bárkája)
nem lesz erőm a bárkára felmenni.
Ma én is fenn vagyok a bárkán
felengedett már a hajóskapitány,
játszottam életem szerepét
hol én voltam, az utolsó mohikán.
De még ma is ha két magyarnak
valami kis nézeteltérése van,
az egyiknek pártjára állok
akkor rögtön, mindkettő ellenem van.
Mucsi Antal-Tóni 2016 Június 5