Nem értem...
Írta: Acitle Tina Dátum: Március 28 2008 18:59:34
Nem értem az embereket...
Sokat ismerek, persze,
De senkit sem annyira,
Hogy megértsem, miért így van?
C
Teljes hír
Nem értem...
Nem értem az embereket...
Sokat ismerek, persze,
De senkit sem annyira,
Hogy megértsem, miért így van?
Van, aki közel él hozzám,
De velem egy árva szót sem vált,
Csak ül elõttem és bámul rám,
Elképzelni sem tudom, mire vár.
Van, aki nagyon messze él,
Ennek ellenére velem sokat beszél.
Mindent elmond, és én átérzem a baját,
Talán boldog is vagyok, hogy ilyet bíz rám,
Mégis elgondolkodom néha,
-Vajon ezeket más tudja?
Elmondja-e azt másnak,
Mit nekem, kivel úgyse találkozhat?...-
Van, aki vidáman nevet velem,
Ragyogó fényt küldve lelkembe.
Nem érdekel semmi, mit ezért temettünk el,
Csak élvezem ezt a csodás percünket.
Van aki ostobának nevez,
De talán ezzel csak irigységet leplez.
Mások az egekig magasztalnak,
De azonnal tudom, hogy csak hazudnak.
Sokaknak nem fontos az igazság,
Õk mindig csak hazudnak, folyton-folyvást.
A színfalak mögött mozgatják a bábukat,
Észrevétlenül tesznek tönkre másokat.
Vannak, akik félnek elmondani, mit gondolnak,
Magukat akarják védeni, mikor hazudnak,
De sajnos nem jönnek rá talán soha,
Hogy ebbe beleõrülnek egy idõ múlva.
Hiszen nem tudnak úgy élni,
Hogy nem engednek senkit segíteni
És egyszer nem bírják tovább majd,
És megteszik azt, ami másoknak lesz bánat.
Nem értem, miért kell örökké hazudni,
Hiszen emiatt szenved mindenki,
És amíg viseljük az álarcot,
Nem lelhetjük az igazi boldogságot.