Békesség
Ülök a vízparton bágyadtan, betegen,
lágyan csobban a víz a parti köveken.
Hagyom, hogy átjárja testem a nyugalom,
eltűnik lassanként végre a bánatom.
Kegyes most a Nap is, felhőn átszűrődve
simogat, s én nézek messze, eltűnődve.
Elszáll az agyamból minden gondolatom,
csendes békességben a vizet hallgatom.
Meglódul a szellő, cirógatja arcom,
elfújja lelkemből borús hangulatom.
Ez a nagy nyugalom szétáramlik bennem,
újjá varázsolja megtépázott lelkem.
Írta: Törő Zsóka
Friedlichkeit
Sitze an dem Ufer krank, ohne Bewusstsein,
leise plätschert das Wasser auf den Kieselstein.
Lasse zu, dass den Körper die Ruhe erfasst,
langsam verschwindet endlich des Kummers Morast.
Sanft ist der Sonnenschein, durch die Wolkensiebe
streichelnd, und ich schaue ins ferne Jugendliebe.
Die Gedanken verschwinden jetzt aus der Sinne,
ruhig höre zu, wie das Wasser langsam rinne.
Die Brise streichelt jetzt sanft, über das Gesicht,
der böse Gedanke im Kopf langsam zerbricht.
Dieser grosse Friede verteilt sich jetzt in mich,
die zerrupfte Seele erwacht im neuen Licht.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni