Műszerek fémes csörgése
vénába áradó nyugalom
hangok zsongása
röpke idő, mégis végtelen
szemembe villám hasít
maró, majd hűsítő cseppek esőznek
szivárvánnyá törik a fény
az ágy pár támolygó lépés...
Hogy nem látok,
műtét utáni alvás rémítő álma volt
szemem opálos kagyló alatt
a homály még marad…
A körterem álmos csendjét
sziréna vijjogása tépi szét.
Átaludt délután után
indulok haza, az otthon vár
hol akár csukott szemmel is
kezem mindent megtalál.
Pár nap, lassan oszlik a homály,
addig pihen a toll, bár nyugtot nem ad,
csak száguld velem a gondolat.