Radmila Merković
Oly messze vagy tőlem, gyermekem
Ha meglátsz, felcsillan mindkét szemed
lelked mosolyával száll felém a szeretet,
lelkem bimbói sziromruhát öltenek fel,
illatuk betölti az űrt, amit rejtegetek.
Néznélek időtlen időkig, hidd el nekem
ahogy jöttél úgy eltűnsz gyorsan előlem
minden vágyam hozzád bújni csendesen
álmodnánk pillangót, pacsírtát, új életet,
hiába, nem lehet, elvitt a Sors messzire.
Amikor távolból csillogtatod felém zöld szemed.
Amikor távolból küldesz nekem éltető szeretetet,
szereteteddel szirmaim két kezedbe veszed
percekkel beérem, éld az életed, drága gyermekem.