Emlékszel-e
arra az estre,
mikor mi ketten
szerelembe esve
sétáltunk a parkban,
ott, ahol a tó van?
A parkban
ott, ahol a tó van,
a régi csókok alszanak a hóban.
A hídon – látod – a vaskorlátot?
ujjaink rajzát őrzi a dér.
A csendben – hallod – hívnak a hangok,
alszik az álom, dermed a tél.
A tavaszt várod?
A vágy szavára pirosan pattan
a csók virága.