Az én Apám...
Drága Édesapám már négy éve nincs velem,
Hiányzik nagyon, imádattal ölelt engem.
Soha kezét rám nem emelte, rossz szót sem szólt,
Szeretete, türelme mindig végtelen volt.
Két kezével művelte a kevéske földjét,
Hogy élhetővé tegye családja életét.
Bátyám s engem iskolába, tanulni küldött,
Nekünk teremtett könnyebb jövőt, értünk küzdött.
A békés természete meghitt otthont adott,
Mosolya arcáról soha le nem mosódott.
Nem vagy velem, téged nem pótolhat semmi sem,
Emléked őrzöm, hiányod nehezen viselem.
Szabadka, 2018. június 12. –Jurisin Szőke Margit