Joseph von Eichendorff
(1788-1857)
Neue Liebe
Herz, mein Herz, warum so fröhlich,
So voll Unruh und zerstreut,
Als käm über Berge selig
Schon die schöne Frühlingszeit?
Weil ein liebes Mädchen wieder
Herzlich an dein Herz sich drückt,
Schaust du fröhlich auf und nieder,
Erd und Himmel dich erquickt.
Und ich hab die Fenster offen,
Neu zieh in die Welt hinein
Altes Bangen, altes Hoffen!
Frühling, Frühling soll es sein!
Still kann ich hier nicht mehr bleiben,
Durch die Brust ein Singen irrt,
Doch zu licht ist's mir zum Schreiben,
Und ich bin so froh verwirrt.
Also schlendr' ich durch die Gassen,
Menschen gehen her und hin,
Weiß nicht, was ich tu und lasse,
Nur, daß ich so glücklich bin.
________________________________
Új szerelem
Szív, te szívem, mért e vígság,
Széjjelszórtság, izgalom?
Már a tavasz, az a szép vág
Boldogan át dombokon?
Kebled mozdul, újra érzed,
Édes lány borul reá,
Föld s az ég vidít fel téged,
Nézel rájuk föl s alá.
Ablakim szélesre tártak,
Jöjj, világ, hozz újra el
Régi féltést, régi vágyat,
Mert tavasznak lenni kell!
Képtelenség ülni csendben,
Kószál bennem holmi dal,
Mégse gond azt versbe szednem,
Oly derűsen felkavar.
Utcaszerte, merre járok,
Szemben aprók és nagyok…
Nincs fogalmam, mit csinálok,
Azt tudom, – boldog vagyok!
* * * * *