Apámra emlékezve...
Apám volt a példaképem, büszkeségem,
Ő a becsület szimbóluma volt nekem.
Inkább dolgozott saját veszteségére,
Csak becsületét mindenáron megvédje.
Becsületből eladta ősi hagyatékát,
Mindenképpen kielégítse rokonságát.
Jóságával ők voltak akik visszaéltek,
Nem kímélve Őt többé rá vissza se néztek.
Pénzét nagyon becsülte, nem szórta szerte,
De miatta soha nem esett vétekbe.
Eme erényre engem is megtanított,
Legjobb, amit örökségül reám hagyott.
Emléked, Édesapám, szívembe őrzöm,
Szereteted hiányát érzem, sínylődöm.
Boldog vagyok, hogy Te voltál az apám,
Büszkeséggel néztem mindig fől rád Apám!
Szabadka, 2018. június 12. –Jurisin Szőke Margit