HOVA MENEKÜLJÜNK?
Hova tűnjünk, meneküljünk
A ma, valóságától?
Idegenek özönlenek,
Mi lesz a világunkból?
Egyre nagyobb a félelem,
Sötétebbek a felhők,
Mint a vulkán-kitörésnél,
Fékezhetetlen erők!
Tüzes láva fejvesztetten,
Árkon-bokron halad át,
Nem kímélve tengereket,
Se, Természet uralmát.
Ember, állat eszét vesztve,
Keresi a kiutat,
Szerencsések az emberek,
Kik figyelme, elmaradt!
Akik tudnak még vigadni,
Kihasználni perceket,
Akik bíznak a jövőben,
Nem vesztik, reményüket!
Fiatalok nagy csoportja,
Jövőképet nem látva,
Mindenféle drogot használ,
Esnek delíriumba!
Mi, akik már sokat éltünk,
Jót és rosszat, vegyesen,
Sajnáljuk utódainkat,
Itt hagyott örökségen.
Már csak menekülni tudunk,
Elszívni, friss levegőt,
És múltunkba fogódzkodunk,
Adj Uram, kis pihenőt!
Budapest, 2018. június 18.