Szerelmünk emléke
Ifjúságunk hajnalán szerettél,
mint fényt az árnyék, követtelek én.
Virágok nyíltak nyári réten,
madarak daloltak lombos fák fészkén.
Akkor még mienk volt minden szépség,
közös életünk vágyott reménység.
De jött az ősz, vihar fergetege,
téged messze sodort a sors szele.
Hol vagy most kedvesem?
kérdeztelek,
kérdéseimre nem jött felelet.
Eltűntél a szél kavarta porban,
veled együtt messze szállt a nyár,
hűvös esők mossák lépted nyomát,
lassan mindent elborít a sár.