H.Gábor Erzsébet
Bumeráng
Egyszer kora tavasszal,
vergődött egy aranyhal
kinn a parton. Szenvedett,
s megszólított engemet;
kérlek segíts! - szólt oda.
Könyörögni volt oka,
haldoklott a pára, ott -
jó régóta várhatott!
Azt hörögte: - higgy nekem!
Pikkely van az ingemen,
eredeti, nem hamis,
arany még a farkam is!
Mentsd meg kérlek, életem,
s bármit kívánsz, megteszem!
Megsajnáltam - árva lény-,
és a vízbe dobtam én!
Vártam este, s reggel is -
nem is ettem reggelit!
Alig bírtan magammal;
átvágott az aranyhal!
Aztán szinte üvöltve,
elátkoztam dühömbe’.
És a vízen - Istenem! -
aranylott egy haltetem.
2018. június 18.