A rózsakert...
Kertek aljában jártam,egy késő délutánban,
Szemeim megakadtak a gyönyörű rózsákba,
Amilyen szépeket még soha nem láttam.
Isdős néni öntözgette,rózsák voltak szive,lelke.
Amikért élt,és boldogult mert senkinek olyan
Rózsakertje mint neki nem volt.
Kicsit félve megszólítám: -Jóságos néném,
Az egekre kérném,azt a szép rózsát hagy
Szaktsam le én,szerelmemnek vinném.-
- Édes fiam,adok egy szál rózsát,ha megmondod
Ki az, akinek ez a rózsa majd olyan sokat mond,
Jó illata elvarázsolja azt aki megszagolja....-
- Kedves néném,azt már nem tehetem,túl fiatal
A lányka,agyon ütnének érte hamarjába,ha
Megtudják ki az aki az ő kincsüket elcsábítja.-
- Jól van fiam,látom rendes ember vagy,adok
Egy szál rózsát szeretettel,boldogítsd azt a
Lánykát,a legnagyobb tisztelettel..... -