Május üde zöldje diadalmaskodik,
repcetábla aranylik túl a végtelenbe',
az ember lelkét langymeleg árasztja,
míg a láb óvatosan botladozik benne.
Lassan pásztázza szemem a láthatárt,
szellő ringatja az aranysárga repcét,
túlárad bennem a természet csodája,
magamhoz ölelném a világ egészét.