Egyedül meditálok...
Van-e örök szerelem?
Tán’ nincs még szerelem sem?
Biz’ ezen elmélkedem...
A választ vajh’ meg lelem?
Mit szerelemnek hívnak,
Az az mit álmok írnak?
Arasznyi illúzió,
Vágyálom vagy vízió?
A szerelem, két test végtelen
Vágya a beteljesülésben,
Vágyódás erőteljes
Egybeolvadásának,
Mélybe zuhanásának
Észt vesztett élvezete.
Vagy a görcsös reményben,
Őrjítő veszteglésben
Eltöltött múló percek,
Órák, napok tán’ hetek,
Hogy újra megtörténjen,
Dúló vággyal a testben.
Szerelem-e, álmaid eldobni,
Mindent mi az övé megszeretni,
Magányának fekete zegzugát,
Lelkének az ismeretlen vágyát?
Róla alkotott képet eldobni,
Amilyen, épp olyannak szeretni?
Szeretni valóban azt jelenti
Minden tettre mentséget keresni?
Nem szégyellni semmit sem,
Még önmagad előtt sem?
Ha elhiszed, vagy még sem...
Tudd, hogy mindez szerelem...
Szabadka, 2018. június 22. –Jurisin Szőke Margit