H.Gábor Erzsébet
Ajándék anyámnak
Csak fogta és nézte. Mereven ült.
Szemébe valami belekerült,
mert úgy folyt a könnye, mint a patak,
nem szólt egy szót se, csak sírva fakadt.
Olvastad? - kérdeztem, - mi a bajod?
Annyira tetszett, hogy belédfagyott
a szó? Vagy nem tetszett? Beszélj mama!
Maradjak, mondd csak, vagy menjek haza?
Mi vagyunk benne, nézd, te vagy, meg én!
Itt van a könyvben egy egész regény!
Ahonnét jöttem, és ahol vagyok,
s mindenik csillag, mely nekem ragyog,
és mindenik bánat, s minden öröm!
Életem csonthéját széjjeltöröm,
s a szívemből tépek mindenkinek -
és ehhez, te adtál nekem hitet!
Azt mondtad, szórjam a kincseimet,
nem baj, ha adósom sose fizet,
Istentől ezerszer visszakapom,
hogyha az árvákat vigasztalom!
Tudta, hogy mit ér e kötet nekem.
Rám nézett, s megfogta meleg kezem.
Nem szólt, de szívében madár dalolt,
s csókja a szeretet virága volt!
2018. június 24.