Amikor...
Írta Miklós Pénzár .
Amikor még kisgyermek az ember
Szinte félre nézni is, csak félve mer
Mert fél az ismeretlen szép Világtól
Vagy világ féktelen zord haragjától
Az iszonyú dörgéstől és villámlástól
De aztán,lassan végül felcseperedik
Mindeneknek korlátlan urává válik
Már nem fél,nincsenek se ellenségei
Sem rémisztő régi, rettegett félelmei
Ma már uralja, megtanulta irányítani
Gazdag értékét természeti kincseit
Világ hasznára,gazdag asztalára tenni