Hóbortos, vén festő az ég,
a palettája szürke-kék,
a körbe-égalj a keret,
s mint évszázados mesterek,
úgy fösti közé örömét.
Villámol olykor, széthasad
a cakk-cakkos vászondarab,
s mint böllér élőben a kést,
úgy szúrja át a lüktetést
egy izzó pillanat alatt.
Számlálhatatlan lény terem
két zárójel közt Földemen,
s az ecset nem véthet hibát,
bár úgy lélegzik világ,
mint leföshetetlen jelen.