(Az élet rejkteke a mag,
belőle lélegzet fakad.)
Széjjelhordták a lótenyésztő népek,
és lassanként az egész világé lett,
szálkás kenyeret sütöttek belőle,
s a glutén gyáván visszahőkölt tőle,
lett szüleje a büszke belga sörnek,
a zabpehelyes angolszász gyönyörnek,
de hozzánk nőtt, mint a hajnalhoz a harmat,
a puszták szele szülte meg magyarnak,
és boldog súlyként cipelte a sorsát,
mint ló nyakát a teli abrakos zsák.