Paraszt vagyok
Ne hidd, hogy bennem nincsen lélek,
Ne hidd, hogy igásbaromként élek
Azért, mert kopott rongy gúnyában
Járok a sáros barázdában.
S golgotás utam kátyúi nagyok:
– Azért mert paraszt vagyok.
Ne hidd, óh város cifra népe,
Hogy a szellem csodás szárnyverése
Csak a tiéd. Mert tarisznyámban
Shakespeare és Dante szép szava van,
S a nagy Szókratésszel társalkodo:
– ím látod, paraszt vagyok.
És mikor gőgös büszkeséggel
A fejem felett oly messze nézel,
Megbocsájtok, s bölcsen kitérek,
Tudom mit érsz – és én mit érek.
Mert asztalodra kenyeret adok:
– Hát buta paraszt vagyok.
Írta: Herczeg János
Bauer bin ich
Glaube nicht, dass in mir keine Seele tickt,
glaube nicht, dass mich nur als Zugochse gibt,
nur, weil ich im lumpigen Kleider,
in den matschigen Furchen schreite‘.
Die Schlaglöcher auf meinem Wege sind groß:
– weil ich nur ein Bauer bin, bloß.
Glaube nicht, du buntes Volk der Stadt,
dass, der herrliche Flügelschlag der Geist,
nur dir gehört. Weil in mein Ranze‘
die Wörter sind, von Shakespeare und Dante,
mit Sokrates diskutierte ich schon:
– wie siehst, ein Bauer bin bloss.
Und wenn du mit hochmütigem Stolz
über meinen Kopf in die ferne schmollst,
mit Lässigkeit Waise ausweiche,
weiss ich dein Wert– und auch das von meine‘.
Weil ich auf dein Tisch, immer das Brot schoss:
– bin ein dummer Bauer bloss.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni