Már nem várhatlak többé,
örökre elmentél,
soha nem is voltál enyém,
csak terveztük a jövőt.
Tudom, nem csak a Te hibád volt,
engem, mindenki befolyásolt,
és én buta fiatal lány,
másokra hallgattam, nem Rád,
és nem a szívemre, lelkemre ami várt.
Próbálkoztunk a kibéküléssel,
de én makacs, konok lány,
elküldtelek magamtól.
nem is akartalak látni már.
Százszor, ezerszer megbántam,
buta fejem, még mindig fáj,
de azt, hogy el kell temetni Téged,
mert végleg itt hagytál,
azt, soha nem hittem volna,
a remény is meghalt már!