Ereimben lüktet a változás
amit a gyorsan múló idő okozott.
Nézd, hamarosan itt az a rőt ősz
a forró nyár most lám- lám belázasodott.
Verejtékezik, szíve vadul ver
feje fáj, bizony nagyon aggódok érte.
Sok volt a jel, még mielőtt sorvadt
ó, sírni tudnék, hogy a baj utolérte!
Lásd ezt a fát, gyermekként ültettem
még álmodozik, még mindig vágyakozik,
hogy e pillanat új reményt hordoz,
de a sejtelmes jövő csak lopakodik.
Állj meg, ne siess, csak egy csöppnyi várj,
hadd nézzem, hadd öleljem ezt a kedves fát,
ó, maradj még bársonyos természet!
- Ne rakd tele romlott viharral kofferját!