Zarándoklaton
Érett gyümölcsük súlyától terhelt
Vén szilvafák árnya alatt,
A nyári porban hősen, mezítláb,
Éneklő kis csapat haladt.
Zarándokok. Kik szent énekszóval
Cipelték súlyos sorsukat,
Hogy egy Mátra-völgyi kis templomban
Szívből kisírják magukat.
A menet élén – elszánt nagy hittel –,
Legyőzve hegyet s völgyeket,
Én, a tízéves emberpalánta
Vittem a búcsús keresztet.
Azóta elmúlt egypárszor tíz év,
S egyre nőtt velem a kereszt,
– És viszem, bár fejemen az Idő
Már téli szálakat ereszt.
Bővült zarándokcsapat előtt
Tüzes kereszttel megyek,
– S ha elvéteném az irányt, akkor
Feszítsetek rá, emberek.
Írta: Herczeg János
Auf der Pilgerfahrt
Von reifen Früchten überladene,
im Schatten die Zwetschge Bäumen,
im staubigen Sommer heldenhaft, barfuss,
sang die Gruppe, sich im Träumen.
Ihr Pilger. Ihr die mit frohem Gesang,
schleppt Euern schweren Schicksale,
dass, in einer kleinen Kapelle im Tal
mit vollem Herzen ausweine‘.
Den Aufzug voraus – kühn, mit festem Glaube
bezwungen den Berg und das Tal,
ich, ein Zehnjähriges Menschenskind, ich
trug das Kreuz, von der Pilgerschar.
Seit her, viele Jahrzehnte sind vorbei,
das Kreuz ist mit mir gewachsen,
– und trage noch, obwohl am Kopf der Zeit
volle Faserung last Fuss fassen.
Vor immer erweiterte Pilgerschar
mit dem feurigen Kreuz Läufe,
– und wenn ich das Ziel verfehlen würde,
kreuzigt mich an dem Kreuz, Leute.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni