Ábrándos szemem rá réved
szerető szívem nem téved
olyan szép a táj mosolya
mint a dús pázsit nyoszolya.
Csodás mennyei kupola,
ó, szellő édes fuvola,
táncra perdül, hangja gagyog
tőle a Nap is felragyog.
Örvénylenek mirtusz szagok
közte egy kék madár csacsog
borús kedve száll, elillan
derűs könnycseppje megcsillan.
Bársonyos fodra megvillan
majd boldogan tova rian.
Vígan tapsikolnak habok,
ó, hogy futnak a szép napok!