Ott volt egy régi könyv lapjai között
egy elsárgult száraz rózsaszál.
Alatta fénykép. A rózsaszál mögött
háttérként látható egy farsangi bál.
Fiatal pár néz rám a közepén.
Valcert táncolnak. Emlékezem.
A tinédzser fiú nem más, mint én.
Feldereng bennem az első szerelmem.
A leány Edit volt, haja barna.
Szeme zöld és ívelt szemöldöke.
Bőre habfehér, piros az ajka.
Emlékem marad ez mindörökre.
Hangja csicsergés, lágy és bűvölő.
Levett a lábamról az első percben.
Vonzott magához a csodás erő.
Rabbá tett akkor egészen engem.
Róla álmodtam minden éjszaka.
Együtt jártunk csodaszép tájakon.
Körülvett bennünket a virágok illata.
Boldogan ébredtem minden hajnalon.
Randiztunk is, sokat csókolóztunk.
Ő is benne volt és azt hittem szeret.
Azt gondoltam, hogy egy lesz az utunk.
Együtt éljük le majd az életet.
De nem így lett! Én hűséges voltam.
Egyedül csak rá gondoltam mindig.
De egyszer őt más ölében láttam.
Csalódtam benne életem végéig.
Emléknek megmaradt a rózsaszál.
Bár én bánom, hogy ez így alakult.
Végül is nem volt rossz az a bál.
A történet vége lett nyomorult.