Amíg volt drága Édesanyám, nekem,
Szeretetben fürösztött, nevelt engem,
Mindig elűzte Ő minden kételyem,
Szükségét semminek sosem éreztem.
Hozzá mindig bizalommal mehettem,
Nála mindig békét, nyugalmat leltem.
Ha bármi fájt, fejem ölébe tettem,
Áldott kezei elűzték gyötrelmem.
Immár nincs Édesanyám, árva lettem,
Nehéz kibírni, könnyben úszik szemem,
Fájlalom, tán’ ritkán mondtam, szeretem,
Sírjánál sokszor újra ismételem,
Lehet ott fenn hallja is, azt remélem,
S ha érkezem, tárt karokkal vár engem.
Szabadka, 2018. március 21. –Jurisin Szőke Margit