Miért engeded..., hogy átjárjon a szél,
hogy hajadban rendetlenséget keltsen?
Vagy hogy bukfencet vessen,
langyos nyájassággal hozzád simuljon?
Milyen libbenőek az ujjai,
játékmester - nincs hozzá hasonló,
és amikor tetőtől talpig átkarol,
kezedből kifújja a virágcsokrot - rosszalkodó !
Miért engeded..., hogy odategye a tenyerét ahová ő akarja,
hogy melleid közét járja át
s a libbenő szoknyád alatt kavarogva ... zűrzavart okozzon,
s szégyentelenül a szemedbe nézve kikacagjon?
Miért nem érdekel... mikor a fűből megles,
és szabadon meg akarja csókolni a szádat,
én meg itt állok vágyakozón, könnyes szemekkel,
őt hagyod... nekem meg megtiltod e vágyat.