H.Gábor Erzsébet
Kutyabeszéd
Tudod, bagoly, néha olyan
érzésem van énnekem,
hogy e földön okkal vagyok -
nem hiába létezem!
Igaz, hogy az ugatásom
nem ér fel a szavakkal,
s míg az ember megalkuszik,
s békét köt a haraggal,
addig az én szívemben
a szeretet csak egyre kel,
s rosszat, ha a szíved igaz,
szándékosan nem teszel!
Olyan sokszor megaláztak,
elvették a kölykömet,
fájdalmamban vonyítottam,
s nyeltem csak a könnyemet.
Tudod, bagoly, megbocsátok -
elég egy két árva szó,
haragudni, gyűlölködni,
hidd el nekem, nem való!
S ha a gazdám, vén kezével
megsimítja fejemet,
mint a víz a szomjas földet,
eláraszt a szeretet,
és a szívem, melegével,
csordulásig megtelik...
Ezt az érzést, soha többé
tőlem el már nem veszik!
2018. július 5.